Szabó Virág: SZEMléltetés - A debreceni Csokonai Színház Sárkányszem című előadásáról

Hány évesen engedted utoljára szabadjára a fantáziád? Nem az álmodozásra, nem is az álmokra gondolok, hanem arra a felszabadult állapotra, amikor mindent megengedsz, amikor elhiszed, hogy bármi megtörténhet, legyen az akármennyire szürreális. Amikor nincs korlátja, sem racionalitása az áramló gondolatoknak, teljes teret engedsz nekik, és csak sodródsz…

A debreceni Csokonai Nemzeti Színház Sárkányszem (r. Bethlenfalvy Ádám) című előadását a 14. Holnapután Fesztivál keretén belül a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumban az iskola egyik harmadik osztályával közösen láthattuk. Az interaktív, gyerekek bevonásával felépített előadás nem csak a kreativitásuknak nyitott utat, de számos fontos témát, kérdést is érintett, úgymint a félelem, a hiány, az elutasítás, a csalódás, a nézés/látás közötti különbségek. 

A két színész, Madák Zsuzsanna és Bolla Bence az osztályteremben várták a kisdiákokat. Miután mindenki helyet foglalt az összetolt padokban, a színészek bemutatkoztak, és felkészítették a gyerekeket arra, hogy mi fog történni - ők ketten most kimennek, és két tanár szerepét felvéve térnek vissza, Klára néniként és Miklós bácsiként. Miklós bácsinak vizsgatanítása van itt, és most, az osztályteremben Klára néni a vizsgáztató tanár, az óra témája pedig a szem. A szem, a látás, a nézés és a képzelet. A szigorú Klára néni nem érti Miklós bácsi újszerű és szerteágazó tanítási módszereit, mégis nagyon sokszor partnerévé válik a játékok és feladatok levezetésében a köztük lévő konfliktus ellenére is. Néhány fantáziát serkentő gyakorlatot követően Miklós bácsi belekezd egy kínai kisfiú meséjébe, amit Hajós Eszter írt az előadáshoz, de a mese nem befejezett, a diákokkal közösen alakítják a főszereplő kisfiú kalandos útját. Hogyan kapcsolódik mindez az óra témájához? Nem a szemünkkel látunk, hanem az agyunkkal, és az agyunkkal azt láthatunk, amit csak akarunk, ennek köszönhetően a mesében bármi megtörténhet, ami megszületik a képzeletünkben. A szemek és a lelki szemek közti különbséget izgalmas feladatok által szemléltették. 

És hogy a  háttérben megfigyelő felnőtteket hogyan tudta megszólítani a rendhagyó “tanóra” kínálta témák sokasága? Kicsit újra gyerekekké válhattunk mi magunk is, visszatérhettünk a határtalan, felhőtlen játék világába, felszabadulva és újraélve a gyermeki lelkesedést. 
 

Szabó Virág a kolozsvári BBTE elsőéves teatrológia szakos hallgatója.