Tulogdi-Szűcs Botond: Beszámoló a 14. HolnapUtán Fesztivál Mozaik és Atya, fiú, … című előadásairól 

Memento mori (1) – üzenték a mai előadások. Ritkán hallgatok annyira, amennyire lehetne. Viszont halasztok, halogatok, elszalasztom, lekésem... Jó ötlet?

Akármennyire tökéletesen hangolt legyen egy hangszer, disszonáns akkordok attól függetlenül megszólalhatnak rajta, és rendszerint meg is szólalnak. Viszont ahogy azt a Figura Stúdió Színház Mozaik című előadásában Nicutól hallhattuk, a diszharmónia a harmónia része. Mi szeretjük a disszonanciát, főleg hallgatni. Hát mi lenne a jazz, ha félnénk tágítani az összhangzattan szabályait? Annyira tisztán csendült a kalimba a Mihai Eminescu Gimnázium 126-os tantermében, hogy mellette nyilvánvalóvá vált a viszály abszurditása. 

A kilencedikes diákok éretten alakították a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági Gyermekszínház előadásának interaktív mozzanatait. Nehéz sorsú fiatal fiú vonja kérdőre rég nem látott édesapját. Azaz vonná. Az előadás címe Atya, fiú, … A cím folytatásként többek között a „mosógép” hangzott el. Ugyanakkor felmerült az „Atya, fiú, valóság”, valamint az „Atya, fiú, emlék” megfejtés is.

Ma könyörtelen törődésben részesültünk. Holnap ugyanezzel a lendülettel folytatjuk. 

 

Tulogdi-Szűcs Botond - a kolozsvári BBTE kortárs színház mesterszakos hallgatója

 

(1) emlékezz a halálra (latin)