Székely Anna: Összeragasztott hangok 

 A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház Mozaik című előadásáról

 

Írok? Írok! 

-Tárgy. Egy szó. Ókori technikával készül, apró, színes kődarabokat egymás mellé helyezünk, majd ragasztót vagy gipszet öntünk rá. 

-Mozaik!

Az élet néha összeragaszt embereket, de van, hogy nem sül el jól. A kép nem tökéletes, hiányzik belőle egy darab, amit könnyen lehet pótolni, csak nem biztos, hogy passzolni fog az összhangba. 

-Negatív esemény. Két szó. Gyakori eset, családokkal történik, igaz, a szülők között megy végbe, de a legjobban a gyerekre van hatással. 

-Válási folyamat!

Dani szülei elváltak, most anyjával, Nórával él, apja elköltözött. A fiú nem tudja megérteni a helyzetet, ráadásul a kosárcsapatában is éppen most cserélte le az edző az egyik haverját, pedig Dani le merte volna fogadni, hogy hamarosan megmutathatta volna a csávó, hogy mit tud igazán. 

-Tény. Három szó. Van, hogy az egyik szülőd megismer valakit, és az a valaki a család új tagjává válik. 

- Anyu új pasija! 

A pályán kívül is csere történik: Nóra bemutatja otthon Nicut, a zeneszerzőt, aki filmzenéket ír, és folyamatosan dolgozik. A legtöbbet nálatok. Ez megmagyarázza az extra fogkefét a fürdőszobában. 

-Kedves gesztus. Négy szótag. Amikor valakinek szüksége van valamire, neked meg pont van kölcsönbe egy. 

-Osz-toz-ko-dás. 

Nicu beköltözött Daniékhoz. Nincs nála hosszabbító, ami szükséges a munkájához. Dani kölcsönadja neki az övét, ám valahogy sose viszi vissza a férfi a fiú szobájába. Ez bosszantja Danit, hisz nem ehhez szokott. 

-Nehéz helyzet. Öt szó. Nem látni a fától az erdőt. 

- Makacsul ragaszkodni régebbről eredő szokásokhoz. 

Nicu nem viszi vissza Daninak a hosszabbítóját. Dani nem szól semmit. Nicu beleköt a fiú barátnőjébe, Tündébe, amiért nem figyel oda arra, hogyan teszi bele a szemetesbe az üres flakonokat. Dani kijelenti: Nicu is szokott hibázni. Veszekedés robban ki. 

- Pillanat. Négy szó. Amikor rájössz, valami nincs rendben a férjeddel való kapcsolatodban. 

- Észreveszel egy sejtelmes üzenetet. 

Az a másodperc, amikor rájössz, hogy megcsaltak, örökre benned él. Akkor is, amikor már új kapcsolatod van. Főleg, amikor konfliktusok kereszttüzében állsz. Most kivel tarts? Elvesztettél egy szerelmet, most is szorongsz, nehogy újra megtörténjen, de a fiad… Hát mégiscsak a fiad. 

-Érzés. Három szó. Nem szeretsz otthon lenni, ezért azt mondod:

-Jobb nekem itt. 

Tünde mindennek megfigyelője és elszenvedője. Mégis mindig Daniéknál lóg, amire csak egyetlen válasza van: “nálunk nem történik semmi”. Mégis mennyire tud a semmi olyan mértékben intenzív lenni, hogy inkább barátja csatatérré formálódott otthonát választja? 

- Kijelentés. Két szó. Ezt kellene mondanod akkor, ha valamit nem szeretnél tovább csinálni. Vagy ha addig se szeretted csinálni, viszont most már tényleg eleged van. 

-Nem akarok. 

Dani nem jelenti ki ilyen határozottan, hogy nem szeretne edzésre járni, helyette Nicut veszi rá arra, hogy menjenek el moziba, és ezzel ellógja azt. Nóra mikor megtudja, minden robban. A mozaik darabkái szanaszét hullanak, egymásnak koccannak, majd távolra esnek egymástól. 

-Időtöltés. Egy szó. Talán ez mindent rendbe hoz. Feltéve, ha mindenkit meghallgatunk, hová szeretne menni. 

- Nyaralás. 

Közös döntés, ami ragasztóként funkcionál. Idő egymásra, egymás megértésére. Milyen jó is volt. 

Csak az a kár, hogy vége.  

Négyszólamú mozaikkép disszonanciája cseng egybe. A cappella ás organum, mind tisztán hallatszik, de elvész a rengetegben. 

Az alt és a bariton összetartoznak, hiába hagyta el őket a kontratenor. A mezzoszoprán összhangban van a baritonnal, és nagyon szeretik egymást. Nagyon szereti a basszus az altot, de valahogy kimarad a családi harmóniából. Nem szól jól a baritonnal. A két férfihang közül nehezen dönt, kivel megy az alt, aki egyben a vakolat is, amin van, kirajzolódik a kép. A mezzoszoprán a ragasztó. 

A Mihai Eminescu Főgimnázium osztálytermébe költözött be a fentebb említett mozaikcsalád. A terem négy sarkában, akár csak egy mozaikkép díszítése, foglaltak helyet a résztvevők. Középen két összetolt pad asztal szerepben jelentette több önfeledt vagy éppen kiszolgáltatott jelenet origóját. A négy színész: Bartha Boróka Nóraként, Pascu Tamara Tündeként, Faragó Zénó Nicu-ként és Barti Lehel-András Daniként szólal meg az előadás ideje alatt, de utána civilben folytatják a történettel kapcsolatos párbeszédet, akkor már a közönséggel. A tantermekben is játszott színházi nevelési (eredetileg) stúdióelőadás a táblát használja több mozzanatban eszközéül. Felkerülnek rá az előadás elején családdal kapcsolatos szavak, az előadás ideje alatt hangulatfestő ábrák, végén a látottakat leíró szavak. Kis szünet után foglalkozás, a négyfelé osztott társasággal a színészek közösen keresik a maguk karakterének igazát, felhasználva a tábla szavait, különböző kérdéseket és az állóképet, mintegy boldog lezárását mindannak, ami azalatt a másfél óra alatt történt. 

 

Székely Anna a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem másodéves teatrológia szakos hallgatója.