Nem hagysz el SOHA?

írta: Jézsó Melissza

A sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház sSOHA című előadását, Visky András Megöltem az anyámat c. identitásjátéka alapján, Hatházi András rendezésében, és Daróczi Klarissza egyszemélyes játékában láthattuk a Transilvania Színpadán. 

Klarissza nyers és merész színésznő, ez már érződik az előadás kezdetében is. Sokkal drasztikusabban kommunikál a nézőivel, mint ahogy én ahhoz hozzá vagyok szokva, bennem ez kreált egy kis távolságot, viszont az az osztály, amelyik részt vett az előadáson könnyen kapcsolódott, és tudott menni ezzel a közvetlenséggel; szerették a színésznő stand-up szerű humorát. Így feléjük ez az interaktívabb közeledés egészen jól bevált. Jókor, és az ő nyelvükön, a diáksereg nyelvén szólalt meg Klarissza (pl. mikor a cukros zacskóval csörgött az egyik néző, ő éppen a zsebében keresett valamit, mire megszólal: csináld csak, fedezlek); emelett behozza mindazokat, amik érdekesek lehetnek a fiatalok számára: beatboxol, amihez loopert alkalmaz, trágár, komikus kifejezéseket használ, lassítva mozog, vagy beszél, esetleg akcentussal, és mindezt megfűszerezi egy kis bohóc tréfával.

A színházi része az előadásnak sokkal több biztonságot nyújtott –legalábbis számomra–. Ez a rész az érzelmekre hatott. Véleményem szerint nehéz összerakni az eseményeket, bár megvolt az eleje, közepe, vége, és ott voltak a szereplők is, ám mégis inkább mozaikos szerkezetűnek tűnt, –minitörténetek alakultak ki bennem–; talán éppen annak okán, hogy a történet-és az interaktív részek között gyakran ki-be ugrál a színésznő. Emiatt minden tiszteletem Klarissza előtt, egyik pillanatban röhögött, a másikban már folytak a könnyek a szeméből. 

Nagyon súlyos, és mély témákról beszél humorral, dühvel, csalódottsággal átitatva, előjön például az árvaság, az öngyilkosság, a szexualitás, szabadság-bezártság, a szülő-gyermek kapcsolat, az identitáskeresés témaköre, ám mindezt humorral kezelve, így talán mégsem okoz traumát a nézőknek (a végét leszámítva?).

Az előadás zárt végű interakcióval élt. Mindenki kapott egy követ, és egy matricát az előadás előtt, az előtérben. A kő az előadás végén azt az embert testesítette meg, akit szeretsz, de megbántott, ám nem szándékosan tette. Klarissza ezek a szavak között nagyobb szüneteket tartott, és amint kiderült a szakmai beszélgetésen nagyjából mindenki hasonlóan érezte magát e közben: 1 helyett 3 különböző emberre gondoltunk, akikre, ha összébb tartja ezeket a szavakat biztos, hogy nem gondolunk. A zárómondat: “Van megbocsátás”, szép zárógondolat, viszont ez a mondat felszólító módban szerepel az emlékeim között, mintha arra kötelezne, hogy én meg kell, hogy bocsássak annak az embernek. Ez a gondolós rész akár veszélyes is lehet, hívta fel a figyelmet a beszélgetésen, az egyik kolléga, mivel kicsit “csapdába csal”, és aztán nem kapunk alóla feloldozást. A sebek feltépése történik, nem azok feloldozása.  

Visky András szövege húzott verzióban jelenik meg, amelyben elképesztő a képi világ, a szófordulatok, és a mélységek. Élvezet a szöveget hallgatni. 

A színésznő, az embereket tárgyakkal jeleníti meg. Ő, Bernadett a sapkájaként, a nevelőanyja orvos, ezért sztetoszkópot használ a megjelenítésre, az ő párja szeret fotózni, így kamera állványként jelenik meg, egyik árvaháztársa: egy sál. Játszik velük, közelebb-távolabb engedi a testétől ”őket”, és mi is könnyebben azonosítjuk ezek szerint a szereplőket.  Velem is fordult már elő olyan, hogy egy tárgyról egy közeli ismerősöm jutott eszembe; én ehhez tudtam kapcsolódni. 

A sok trauma után, a sok örökbefogadás, és ehhez kapcsolt örökké szó után, a főhős Bernadett kimondja a Sohát, az ő soháit, ami után megpróbál megbocsátani nekik. De most gondolkozzunk el azon, hogy számunkra milyen sohák vannak az életünkben? Van olyan, amit már visszaszívtál, amit felelőtlenül jelentettél ki? Van olyan, ami túl súlyos, és még most is sohaként szerepel az életedben? A napokban készült sohád? Mi kell ahhoz, hogy kimond SOHA? Mit is jelent a soha? Mennyire lehet komolyan venni? Csak a két véglet között mozoghat? Könnyű kimondani? Ezeket a válaszokat, amik végig futnak a fejedben én SOHA nem fogom megtudni. Ez az egyik saját sohám… 

Na, de most mi legyen a kövemmel?

---

1. A looper egy innovatív zenei eszköz, amely lehetővé teszi a zenészek számára, hogy valós időben rögzítsenek és játsszanak le ismétlődő hurkokat. Ez a praktikus eszköz ideális gazdag zenei rétegek létrehozására, improvizációra és élő előadásra.